Tradicionális esküvőt tartanak valahol egy török faluban, és bár a mennyasszony szép és fiatal, a vőlegény pedig daliás, valahogy senki sem tűnik boldognak filmünk nyitójelenetében, és hamarosan azt is megtudjuk, hogy miért.
 
A nyitány Törökországban játszódik, a frigy után azonban az egész család kisbuszba száll, könnyes búcsút int, és elindul Ausztiába, ahol már évek óta élnek – leszámítva az új feleséget, aki még németül sem beszél, és vannak persze, akik nehezen fogadják be a kedves vidéki lányt. Az elsőfilmes, kurd származású rendező, Umut Dag érzékletesen mutatja be, milyen bevándorlóként élni nyugaton, és a törököket itt simán helyettesíthetnénk mondjuk szomáliaiakkal, Ausztriát pedig Dániával, ráadásul férfi létére kifejezetten női szemszögből ábrázolja mindezt.

Az új lány, a „régi” feleség, a nővérek, nagynénik a család motorjaként szolgálnak, míg a férfiak csak jönnek-mennek, teszik a dolgukat, Dag pedig néhány abszolút váratlan fordulattal viszi előre a néha tempóját vesztő cselekményt, ami ugyan végtelenül szimpatikus és rendkívül hiteles, de valahogy nem lépi túl azokat a kiliséket, amiket a hasonló bevándorlókkal foglalkozó munkák már kimerítettek. Itt is alapvető szerepet kapnak a generációs és/vagy kulturális különbségek, a másság és a tradíciók ápolása – mellesleg osztrák szereplő egy sincs, ami ügyes dramaturgiai húzás –, vagyis A második feleség teljesen korrekt, tisztességes darab, ajánljuk is mindenkinek – csak keveset tesz hozzá a témához. 

osztrák filmdráma, 93 perc, 2012 [16 éven aluliak számára nem ajánlott]

rendező: Umut Dag
 

színész(ek):
Nihal G. Koldas
Begüm Akkaya
Vedat Erincin