Ethan Runner a titkosszolgálat egyik ügynöke, miután megtudja, hogy halálos beteg, és már csak mindössze 3 napja van hátra, megpróbálja felvenni a kapcsolatot elhidegült lányával. Eközben megbízói felajánlanak számára egy kísérleti stádiumban lévő gyógyszert, ami akár meg is mentheti az életét, cserébe azonban még teljesítenie kell egy küldetést.

 

Mr. Peabody egy zseniális találmányt alkotott: a WABAC gépet. Segítségével, fogadott fiával, Shermannal az oldalán visszautaznak az időben, hogy első kézből tapasztalhassák meg, hogyan íródik a történelem, és találkozzanak az emberiség legnagyobbjainak néhányával, mint pl. Leonardo da Vinci-vel vagy Sigmund Freud-dal. Az önfeledt szórakozás mellett hamarosan azonban küldetésük is akad: kénytelenek lesznek javítani pár dolgot a történelem esményein, hogy megmenthessék saját és a teljes emberiség jövőjét.

 

 

Tobey tehetséges autószerelő, aki csapatával szupergyors versenyautókat épít és versenyeztet. A csőd széléről próbálja megmenteni garázsát, amiért vonakodva, de mégis összeáll a gazdag, és arrogáns ex-NASCAR pilótával, Dino Brewsterrel. Már majdnem megköti az év üzletét az egyik autókereskedővel, Juliaval, amikor egy illegális versenyen Dino átveri, és Tobeyt emberölés vádjával ártatlanul elítélik. Két évvel később, a frissen szabadult Tobey eltökélt szándéka, hogy bosszút áll Dino Brewsteren, aki csapdába csalta, és rács mögé juttatta őt. Egyetlen cél vezérli, hogy elintézze az autóversenyzőt, méghozzá a hírhedt De Leon futamon. Ám ahhoz, hogy időben befusson a versenyre, minden létező akadályt le kell küzdenie a keleti parttól egészen a nyugati partig. Szupergyors verdájával hasít az utakon, míg nyomában a zsarukkal, és Dino embereivel csak hűséges csapatában és a leleményes Juliában bízhat. Segítségükkel Tobey felrúg minden lehetséges szabályt, és bebizonyítja, hogy aki szenvedéllyel versenyez, az csakis győztesként kerülhet ki. Mert nála a szerelem, a bosszú, és benzin együtt pörgeti fel a motort.

 

Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt a tehetséges, de öntörvényű nyomozót, Carl Morc-ot parkolópályára állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a Q-ügyosztály munkáját. Társa, Assad segítségével megoldatlanul lezárt ügyeket vesznek újra elő, hogy szelektálják és átolvassák a régi aktákat. Egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, és a páros váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi az esetet. Minél tovább nyomoznak, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az öngyilkosságként lezárt ügy valójában bűncselekmény volt. Az egyetlen szemtanú azonban az eltűnt beszédképtelen öccse, aki csak korlátozottan képes kommunikálni, és nem akárkinek nyílik meg. Ráadásul a nyomozók főnöke is mind gyanakvóbban tekint a különcnek tekintett párosra.

Julie három éve szakított Antoine-nel, a javíthatatlan nőcsábásszal. A képzőművészként egyre sikeresebb Julie közelgő esküvőjére utazik vissza New York-ból Párizsba, ám a légitársaság hibájából a business class-on kap csak helyet. A gépre felszállva a legnagyobb meglepetésére Antoine ül mellette, aki egy új állás reményében repül haza Franciaországba. A meglepetésszerű találkozást mind a két fél igen kellemetlenek ítéli meg és mindent megtesznek, hogy új helyre ülhessenek a gépen, de erre nincs lehetőség. A viharos repülő út alatt a páros felidézi kapcsolatuk örömteli pillanatait és árnyoldalait egyaránt, s a kényszerű összezártságban tisztázzák az eddig elhallgatott konfliktusaikat. Mire Párizsban leszállnak, a korábbi sérelmek és problémák kibeszélése nyomán ismét fellángolnának az érzelmek, csakhogy Julie-t várja vőlegénye, akihez - tudtán kívül - történetesen Antoine megy állásinterjúra.

 

Úgy tűnik, Will Wilder negyvenedik születésnapját családja és barátai is elfelejtették. Ráadásul mindenki azt hiszi, hogy halott, miután súlyos baleset éri az autóját, amelyet azonban elloptak. A helyzet aligha lehetne szomorúbb egy new yorki színész számára, aki már amúgy is régóta mellőzöttnek érzi magát egy gyerekműsor béna zöld nyulának szerepében. Elhatározza, hogy részt vesz a saját temetésén, ahol megtudhatná, ki mit gondol róla valójában. Rad, egy indiai étterem-tulajdonos segítségével Will a turbános-szakállas Vijay Singh bőrébe bújik: egy jóképű és udvarias szikh férfivá alakul. Ennek köszönhetően sok újdonságot derít ki Willről, miközben Vijay egyre szimpatikusabb lesz mindenkinek, különösen frissen "megözvegyült" feleségének, Juliának.

Elhunyt egy közeli hozzátartozója? Ne csüggedjen! Néhány hétre béreljen valakit az Alpok társaságtól, aki a kezdeti nehéz időkben helyettesíti elveszített apját, anyját, lányát stb., és segít feldolgozni a veszteséget.
 
Ebbe az első blikkre abszurd alaphelyzetbe csomagolva mesél Giorgos Lanthimos korunk társadalmáról, az emberi kapcsolatok sekélyességéről, önazonosságról és (na még egy divatos jelenség!) az elidegenedésről. Mentségére legyen mondva, a vállalását legalább következetesen végigviszi, és a nézőre hagyja a válaszokat.

Lanthimos eddigi munkásságának megítélése nem egyértelmű. A Kynodontas című mozija körüli felhajtást sokan nem értették – az angolul Dogtooth címmel fesztiváloztatott darab, miután 2009-ben elnyerte a fődíjat az Un Certain Regard szekcióban Cannes-ban, két évvel később a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenghetett (ami végül Susanne Biernél landolt az Egy jobb világért). Hasonlóan vegyes fogadtatásban részesült legújabb munkája, a szintén Efthymis Filippou-val közösen írt, ugyancsak húsbavágó témát boncolgató, egyetemes filozófiai, egzisztenciális és társadalmi kérdésekre reflektáló Alpok is, amit tavaly a Velencei Filmfesztiválon a forgatókönyvéért méltattak, de esélyes volt az Arany Oroszlánra is.

Ki tudja, hogy a Lanthimos köré szórt dicsfény mennyire szól a (film)világ Görögországgal szembeni szolidaritásáról – a kérdésre a választ valószínűleg majd az idő adja meg. Ha ügyesen játszik a lapokkal, az író-rendezőnek megvan rá az esélye, hogy előbb-utóbb valóban egy nagyformátumú, szuverén, világteremtő alkotót üdvözöljünk benne – de nekünk egyelőre nem elég meggyőző.

Alpeis görög filmdráma, 93 perc, 2011 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Egy furcsa csoport, furcsa szabályrendszerrel. Üdv a görög Harcosok klubjában!
rendező: Giorgos Lanthimos
színész: Aris Servetalis, Johnny Vekris, Stavros Psyllakis
Forgalmazza: Vertigo Média
Bemutató: 2012. december 13.

A francia vígjátékok még akkor is szórakoztatóak és élvezhetők, ha nem az aktuális termés legjavát képviselik és/vagy nem vonultatnak fel nagy sztárokat – mint az idei Francia Filmtavasz egyik legszínesebb darabja az eddig kizárólag tévésorozatok körül ügyködő Nicolas Cuche romantikus vígjátéka.

Minden vígjátékhoz kell egy balek, egy peches pasas, és ez itt Julien, aki foglalkozását tekintve párterapeuta, és a munkájában valóban sikeres, ám a magánélete kész csődtömeg. Ugyanis minden barátnőjére balszerencsét hoz, amiről leégett fenekek, betört orrok és allergiás ajkak tanúskodnak. Csakhogy van egy lány, a szép szőke Joanna (Virginie Efira, aki úgy néz ki, mint egy európai Katherine Heigl), a fiatal formatervező – mert egy rendes romkom célközönségének divatos szakmák kellenek –, aki éppen fontos megbízás elé néz tenyérbe mászó főnöke oldalán. Az átok azonban most is fog, Joanna szépen felfelé ívelő karrierje és egészsége is hamar veszélybe kerül. De mit lehet ilyenkor tenni? Az Életem szerelme nem a kifinomult szórakoztatásra törekszik, és bár egyes karakterei harsányak, nem vulgáris, valahol középtájon mozog… És pont ez szerethető benne, no meg François-Xavier Demaison alakítása. Ennek fényében bocsánatos bűnnek számít az Így jártam anyátokkal egyik epizódjának, az Apádra ütök egy fontos jelenetének és A kabalapasi alapmotívumának koppintása, illetve a műbráner formájúra tervezett új csodakocsi.

La chance de ma vie belga-francia romantikus vígjáték, 87 perc, 2010 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Julien Monnier-nak van egy komoly gondja. Hiába ragyogó házassági tanácsadó, nem sikerül két hétnél tovább megtartania egy nőt.
rendező: Nicolas Cuche
színész: Virginie Efira, François-Xavier Demaison, Armelle Deutsch
Forgalmazza: Anjou Lafayette
Bemutató: 2012. december 13.

Aki Richard Linklater (az imádnivaló Mielőtt felkel a Nap és a még imádnivalóbb Mielőtt lemegy a Nap rendezőjének) új filmjére nem az alkotó figyelemre méltó életműve, hanem a félrevezető magyar cím és a műfajmegjelölés (komédia) alapján ül be valószínűleg csalódni fog. A Bernie (mi maradnánk inkább az eredeti címnél) ugyanis nem egy helyzetkomikumokra épülő, jópofa poénokkal telepakolt B-kategóriás vígjáték (amilyenekben a címszerepet játszó Jack Black egyébként hajlamos feltűnni, most viszont végre megvillantja a tehetségét), hanem egy nagyon is komoly morális kérdéseket feszegető sorsdráma. Ha bármi mosolyognivaló van a Bernie-ben, az a szeretetteljesen és semmiképpen nem bántón ironikus kritikai attitűd, amivel Linklater megrajzolja a mindenkori texasi ember portréját.

Az író-rendező legújabb filmjéhez egy újságcikk szolgáltatta az ötletet. Néhány éve egy álmos texasi városkában, Carthage-ben történt ugyanis, hogy egy bizonyos Bernie Tiede, a carthage-i lakosok (főleg az istenfélő nyugdíjas asszonyságok) által körülrajongott, autisztikus vonásokat mutató temetkezési vállalkozó hirtelen felindulásból megölte barátját és pártfogóját, a rigolyás Marjorie Nugentet, és közel fél évig élt (és jótékonykodott bőkezűen) a hűtőládába rejtett dúsgazdag özvegy pénzéből. Az esetből – ami érthető módon felkavarta az állóvizet a városban, állásfoglalásra késztetve a texasiakat – Linklater egy dokumentumfilmes precizitásával és elhivatottságával kanyarintott sajátos Bűn és bűnhődés-történetet a fókuszban Káin és Ábel óta feszítő, örök kérdéssel: kiolthatja-e egy ember a másik életét, még ha az adott pillanatban jogosnak is érzi a tettét.

Bernie amerikai vígjáték, 104 perc, 2011 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Bernie egy temetkezési vállalkozónál dolgozik, és a légynek sem ártana, de amikor összejön egy elviselhetetlen özveggyel, a nő úgy kiborítja, hogy hátba lövi puskával.
rendező: Richard Linklater
színész: Jack Black, Shirley MacLaine, Matthew McConaughey
Forgalmazza: Parlux Entertainment
Bemutató: 2012. december 13.

"Varázslatosabbá kell tenni a moziélményt, hogy az új nemzedékek is szívesen járjanak filmszínházba” – Peter Jackson ezzel vezette fel A hobbit első darabját a film új-zélandi díszbemutatója előtt november végén.
 

A rendező tényleg mindent bedobott, hogy lenyűgözze a (nem csak a fiatal) nézőket, értsd: a végletekig kihasználta a digitális technológia adta lehetőségeket a tökéletes hatás érdekében. Persze könnyű annak a hogyanra koncentrálni, és belebonyolódni a részletekbe (ami néhány kiválasztott moziban 48 képkocka/másodperc sebességet jelent a szokásos 24-gyel szemben), aki otthonosan mozog Tolkien fantáziavilágában – és ki más lehetne jobban képben, mint A Gyűrűk Ura-trilógia író-rendezője?

Jackson – aki előtt a kilencvenes évek közepén tárultak ki a filmvilág vaskapui, vagyis nyíltak meg a producerek pénztárcái, miután megrendezte a közel sem tolkieni szférákban mozgó Mennyei teremtményeket – a 2000-es évek elején gyors egymásutánban forgatta le az évtized egyik legjobb filmbizniszének kikiáltott, és sok-sok díjjal jutalmazott A Gyűrűk Ura-sorozatot, aztán jött a King Kong és egyéb nyalánkságok. Most pedig itt A hobbit, ami azért landolt végül Jacksonnál, mert Guillermo del Toro két év előkészítés után passzolta a lehetőséget.

Tolkien első, gyerekeknek szánt regényét (aminek a folytatásaként, kiadói ösztönzésre írta meg később A Gyűrűk Urát) az új-zélandi rendező három részben dolgozza fel. Az első kettő a könyv cselekményét követi, a befejező rész pedig a „nagy mű” sztoriját köti majd össze A hobbitéval – vagyis nagyjából hat évtizedet ölel át a trilógia. Hősünk Zsákos Bilbó (Martin Freeman), aki A Gyűrűk Urából ismert Szürke Gandalf (Ian McKellen) oldalán indul nem éppen hétköznapi utazásra…

 A Crulic nagyon-nagyon furcsa mozi, kezdjük talán ezzel. Az idei Anilogue programjába is bekerült, de amúgy is rengeteg fesztiválon szerepelt a román-lengyel koprodukciós alkotás, ami egyszerre elgondolkodtató dokumentumfilm – még akkor is ha a műfaj kereteit sokban tágan értelmezi – és szemkápráztató egészestés animációs munka.

Megtörtént esetről van szó. Egy 33 éves román állampolgárt letartóztattak a lengyel hatóságok egy bíró pénztárcájának elemelésért. A bíró fontos ember volt, a rovott múltú Claudiu Crulic nem, és bár igazolni tudta, hogy az adott időpontban nem is tartózkodott Lengyelországban, mégis megindult ellene az eljárás, mire ő éhségsztrájkba kezdett. Bár segítségért fordult a román külügyhöz, elhessegették, a családja sem tett érte semmit, az éhségsztrájkot elvileg felügyelő orvosok pedig sorozatos hibákat vétettek, és csak akkor jöttek rá, hogy komoly baj van, amikor a férfi szervezete már összeomlott.

Anca Damian (Keresztutak) rendezőnő a Franz Kafkát idéző történetet a száraz tények bemutatásán túl némi dramatizálással és keserű iróniával meséli el, segítségére pedig maga Crulic siet a síron túlról, hisz ő a film narrátora. Ami pedig a képi megjelenítést illeti, az alkotók a gyurmázást leszámítva minden lehetséges animációs technikát felhasználtak a kollázsfilmtől kezdve a stop-motionon át a fotó- és vonalrajz-animációig, és mindez szerves egységet alkot Piotr Dziubek zenéjével. Ami pedig az eset lezárását illeti, a vizsgálatok után lemondani kényszerült a román külügyminiszter, és három lengyel orvos ellen is eljárás indult.

Drumul spre dincolo lengyel-román animációs film, 72 perc, 2011 [Korhatárra tekintet nélkül megtekinthető]
Miután a 33 éves román bevándorlót Lengyelországban lopással vádolják meg, éhségsztrájkba kezd a krakkói börtönben.
rendező: Anca Damian
Forgalmazza: Anjou Lafayette
Bemutató: 2012. november 29.

John és öccse, Michael Marchal sebészek, akik apjuk kórházában praktizálnak. A klinikán pedig zajlik az élet: a szelíd, visszahúzódó John például beleszeret csinos asszisztensébe, aki azonban a rámenős, szoknyavadász és jóképű testvért választja – olyannyira, hogy hozzámegy feleségül. 

Eközben a kórházban is egymást érik a váratlan fordulatok: egy cégvezető fel akarja vásárolni az intézményt, egy dögös álnővérke, Samantha Bitch (figyelem, poén!) elcsábítja Michaelt, hogy rátehesse a kezét a remélt pénzre, egy egész busznyi balesetet szenvedett turistát kell ellátni, és akkor az iszákos buszsofőrről, a híres sztárénekesnőről, Jennifer Gomezről (figyelem, újabb poén!) és a két lábon járó barátságos medvéről még nem is beszéltünk…

Az Artus de Penguern színész-rendező (John Marchalt játssza) filmjének magyar címében szereplő vészhelyzet szó természetesen az igen népszerű amerikai kórházsorozatokra tesz utalást, a Szex, hazugság, vészhelyzet ugyanis ezek paródiája (bár a rendkívül steril képi világ sokkal inkább a magyar napi kórházszériáét idézi). Az egymás hegyére-hátára halmozott, az abszurditásig valószerűtlen cselekményelemek vagy a belterjességet kialakító, minden karaktert minden karakterrel összeboronáló gesztus egyértelműen a Vészhelyzetet, A Grace klinikát és klónjaikat figurázza ki. Emellett kapunk még egyszerre komolytalan és eltúlzott színészi játékot, a végletekig vitt bohózatot és egy kevés szürreáliát – sajnos azonban ez az elegy egy cseppet sem élvezhető.

La Clinique de l'amour - belga-francia-luxemburgi vígjáték, 83 perc, 2012 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Szexi vígjáték frankofon földiektől.
rendező: Artus de Penguern
színész: Artus de Penguern, Natacha Lindinger, Bruno Salomone, Forgalmazza: ADS Service
Bemutató: 2012. november 22.

 Egy minden szempontból rendhagyó film, az első film a "Császárról", a ferencvárosi legendáról, aki már életében legendává vált. Köztudomású, hogy Franz Beckenbauer mellett Albert Flóriánt is a "Császár" becenévvel illették rajongói. Ők pedig sokan, nagyon sokan voltak. 1958-ban került a Ferencvároshoz, más csapatban nem is szerepelt 1974-es visszavonulásáig. 1967 óta ő az egyedüli magyar "Aranylabdás". Magyarországon kétszer választották az év játékosának, többször szerepelt a Világválogatottban és az Európa-válogatottban. A Fradi stadionja 2007. december 21-e óta Albert Flórián nevét viseli.

színes, fekete-fehér, magyar dokumentumfilm, 87 perc, 2012 (nincs kh.)

rendező: Visontai Attila
operatőr: Halper János
zene: Hevesi Tamás
szerkesztő-riporter: Kristóf Péter
vágó: Krámos Zsolt

szereplő:
Albert Flórián
Albert János
ifj. Albert Flórián
Albert Magdi
Puskás Ferenc
Gyetvai László
Grosics Gyula
Rákosi Gyula

A film középpontjában egy egymást kamaszként szerető idős párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony két egymást követő agyvérzésben megbénul és magatehetetlenné válik, férje nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, hanem ő maga ápolja.

színes, feliratos, francia-osztrák-német filmdráma, 125 perc, 2012 (12)

rendező: Michael Haneke
forgatókönyvíró: Michael Haneke
operatőr: Darius Khondji
producer: Stefan Arndt, Margaret Ménégoz
vágó: Nadine Muse, Monika Willi

szereplő(k):
Jean-Louis Trintignant (Georges)
Emmanuelle Riva (Anne)
Isabelle Huppert (Eva)
William Shimell (Geoff)
Rita Blanco
Laurent Capelluto

Brian Taylor (Jake Gyllenhaal) és Mike Zavala (Michael Peňa) tartják magukat az esküjükhöz, amely szerint "szolgálnak és védenek", és acélos szövetséget alakítottak ki annak érdekében, hogy a műszak végén mindketten épségben hazatérhessenek. A rendőrpáros tagjai már rég megtanulták, hogy miközben Los Angeles utcáin járőröznek, egymáson kívül semmiben sem lehetnek biztosak.
A riasztásról riasztásra élő zsaruk között őszinte és viccelődéstől sem mentes barátság szövődött, és mindketten tökéletesen tisztában vannak vele, hogy amikor veszélyes szituációkban kell helyt állniuk, bármelyik pillanatban életüket veszthetik.

színes, feliratos, amerikai filmdráma, 110 perc, 2012 (16)

rendező: David Ayer
forgatókönyvíró: David Ayer
zeneszerző: David Sardy
operatőr: Roman Vasyanov
producer: David Ayer, Randall Emmett, George Furla, Mike Gunther, Matt Jackson, John Lesher
vágó: Dody Dorn

szereplő(k):
Jake Gyllenhaal (Taylor nyomozó)
Michael Pena (Zavala nyomozó)
Anna Kendrick (Janet)
Cody Horn (Davis nyomozó)
America Ferrera (Orozco nyomozó)
Frank Grillo (Sarge)
David Harbour (Van Hauser)
Natalie Martinez

Oscar munkavezető egy szelektívszemét-feldolgozó üzemben, mely volt elítélteket foglalkoztat. A fiatalember egy nap kutyaszorítóban találja magát: egy tömegmészárlás kellős közepén fekszik egyedüli túlélőként, körülötte nyolc hulla (az egyik éppenséggel pont rajta), a rendőrség pedig már a helyszínen. 

A menekülés nem lehetséges, kapóra jönne tehát egy jó mese, Oscar azonban csak az igazsággal tud szolgálni – ami annyira abszurd és hihetetlen, hogy az ügyben nyomozó rendőr nem is veszi be. Az egyetlen hatalmas flashbackben a néző elé tárt történet lényege, hogy Oscar és három társa (egytől egyig az említett szemétfeldolgozó rovott múltú alkalmazottai) fogadnak a totón, és úgy alakul, hogy telitalálatuk lesz, ami nem kevesebb, mint 1,7 millió koronás nyereményt jelent.

Ám az ünneplés estéjén az örömbe üröm vegyül, és főhősünk elég kellemetlen meglepetésre érkezik haza lakásába a koccintásra szánt itókával. A nem várt helyzetre azonnal reagálni kell, egyik esemény pedig követi a másikat, míg a véres és erőszakos szituációk láncolata a felütésben megismert és mészárszékké változott peep show-ba vezet.

A legtöbb ember Kínában él egyik direktoraként megismert Magnus Martens a Jackpotot Jo Nesbø (a Fejvadászok regényeredetijének szerzője) eleve filmre szánt története alapján írta és rendezte. Fekete komédiájuk szinte egyetlen lélegzetre elmesélt pergő és fordulatos, szórakoztató kis remek, mely leginkább a Sekély sírhantra emlékeztet, ám annak nyugtalanító felhangjai nélkül.

norvég vígjáték, 90 perc, 2011 [16 éven aluliak számára nem ajánlott]
 

Egy totószelvény főnyereményén összeveszik egy baráti társaság, és egyenként nyírják ki egymást.
 

rendező:
Magnus Martens
 

színész:
Henrik Mestad
Kyrre Hellum
Mads Ousdal

Forgalmazza: Vertigo Film
Bemutató: 2012. november 1.

Brian Taylor (Jake Gyllenhaal) és Mike Zavala (Michael Peña) rendőrjárőrök, akik Los Angeles utcáin köröznek autójukkal. Mindig bevetésre készek, és erre szükség is van, hiszen bármelyik pillanatban érkezhet a riasztás – és bizony érkezik is, nap mint nap. 

 

Bántalmazott gyerekek, pisztollyal hadonászó és egyéb őrültek, kispályás és kőkemény gengszterek, mindenféle és -fajta drogkereskedők keresztezik az útjukat. Emellett persze egész nap összezárva egy rendőrautóban jut idő az ökörködésre és a barátság egyre szorosabbá kovácsolására is. A magánéleti pillanatoknak pedig a néző is részese lehet: Taylor az esküvőre, míg Zavala már a gyermekáldásra készül. Egy nap azonban ők ketten belenyúlnak valamibe, amibe nagyon nem kellene…

A David Ayer rendezte Az utolsó műszak sok szállal kapcsolódik a direktor mindkét korábbi alkotásához: a Nehéz időkhöz és Az utca királyaihoz hasonlóan újabb sötét hangulatú mese Los Angeles aljas utcáiról. Akárcsak a bemutatkozó filmben, ezúttal is két központi figurát (egy fehéret és egy latin-amerikait) követhetünk, akik leginkább egy autó néhány szűk négyzetméterébe zárva, és onnan időről időre kitörve lendülnek akcióba.

Az utolsó műszak azonban nemcsak jóval sűrűbb és akciódúsabb, hanem sokkal autentikusabb és hitelesebb is a korábbiaknál: egyrészt mer redundáns lenni (akárcsak a való élet), másrészt kifejezetten dokumentarista módon ábrázolja az eseményeket (a főhősök például saját kamerát használva rögzítik a bevetéseket). Soha rosszabb kombinációt! 

amerikai krimi, 109 perc, 2012 [16 éven aluliak számára nem ajánlott]

Miután két rendőrjárőr lefoglal némi pénzt és fegyvert egy rutineljárás során, a környékbéli drogkartell halálra ítéli őket.

rendező:
David Ayer
 

színész:
Jake Gyllenhaal
Michael Pena
Anna Kendrick
Cody Horn
Natalie Martinez
Frank Grillo

Forgalmazza: Big Bang Media
Bemutató: 2012. november 1.

Viccelhetnénk azzal, hogy az osztrák Michael Haneke elkészítette Szabó István Szerelmesfilmjének francia remake-jét, de a Cannes-ban Arany Pálmával díjazott Amour (Szerelem) nem vicces film, sőt Michael Haneke életműve sem kifejezetten mulatságos.

Talán kissé meglepő, hogy a gyakran provokatív témákat boncolgató osztrák rendező ezúttal az öregkori szerelmet választotta filmje alapmotívumaként, ráadásul a máskor gyakran kegyetlen élességgel dolgozó Haneke (Furcsa játék, Rejtély, A fehér szalag) most szokatlan gyengédséggel ábrázolja hőseit. Georges és Anne a nyolcvanas éveikben járó művelt házaspár, tisztes, viszonylagos jómódban élő polgárok, akiknek megadatott, hogy egymáshoz öregedjenek, ám egy napon bekövetkezik az, amitől mind a ketten rettegtek: az asszony két egymást követő szélütésben megbénul és lassan, de biztosan magatehetetlenné válik. Férje mindent megtesz, ami emberileg csak lehetséges, hogy egyrészt ellássa feleségét, másrészt, hogy biztosítsa számára legalább a minimális méltóságot, ám a helyzet egy ponton túl már ezt sem engedi meg.

Jean-Louis Trintignant, a XX. század talán legjobb és legszimpatikusabb színésze majd’ egy évtizedes szünet után állt ismét a kamera elé egy igazán embert próbáló szerep kedvéért, de valójában Emanuelle Riva (Szerelmem, Hiroshima) az, akinek a legtöbbet kell nyújtania a mindenki számára teherré váló, lassan élettelen tárggyá degradálódott, mégis mindvégig büszke feleség szerepében.

francia-német-osztrák filmdráma, 127 perc, 2012 [16 éven aluliak számára nem ajánlott]
 

Georges és Anna nyugalmazott, nyolcvanas éveikben járó zenetanárok. Amikor az asszony agyvérzést kap és magatehetetlenné válik, az új helyzet próbára teszi a szerelmüket.
 

rendező:
Michael Haneke
 

színész:
Jean-Louis Trintignant
Emmanuelle Riva
Isabelle Huppert
Rita Blanco
William Shimell
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2012. november 1.

A Walt Disney Animation Studios és az Emmy-díjas rendező, Rich Moore (A Simpson család, Futurama) rendkívüli utazásra viszik a mozilátogatókat egy videójáték belsejébe, melyben a Rosszfiú elhatározza, hogy bebizonyítja: tud ő Jófiú is lenni.
 

Rontó Ralph (John C. Reilly hangja) nem elégedett saját sorsával játékában. Szeretné, ha őt is úgy körberajonganák, ahogy a játék Jófiúját, Fix-It Felixet (Jack McBrayer hangja). A probléma csak annyi, hogy a Rosszfiút senki sem szereti, ám a hősöket annál inkább…így, amikor egy modern, fps videojáték érkezik, élén a kőkemény Calhoun őrmesterrel (Jane Lynch hangja), Ralph meglátja a lehetőséget, amely talán a hősiességhez és a boldogsághoz vezet. Egy egyszerű terv kiötlésével besurran a játékba, de nevéhez méltón mindent elront: akaratlanul szabadon ereszt egy halálos ellenséget, amely a játékterem minden játékára veszélyt jelent. Ralph egyetlen reménye Vanellope von Schweetz (Sarah Silverman hangja), igazi bajkeverő figura egy cukormázas versenyzős játékból, aki talán meg is tanítja majd Ralph-nak, hogy mit jelent Jófiúnak lenni. Mielőtt az egész játékteremnek Game Over lenne, Ralph vajon rájön-e arra, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy hős legyen?

Érdekességek:
- A rendező, Rich Moore nyilatkozata szerint: „Nagyon tetszett az az elgondolás, hogy egy egyszerű 8 bites videójáték-figura azon a komplex kérdésen morfondírozik, hogy vajon többről szól-e az élet, mint az a szerep, amit rá írtak? Miközben hősünk keresi a választ, három különböző és nagyon látványos videójátékvilágot utazunk körbe. Ilyesmit még soha senki nem látott, épp ezért vagyok nagyon izgatott, hogy mindezt létrehozhatom itt a Walt Disney berkein belül.”
- A filmben a három különböző videójáték világ három különböző animációs stílusban készült, a stílusok ilyen szintű keverése pedig valóban egyedülálló az egészestés animációs iparban.