Cannes-ba mindenki eljön, még az is, aki az Oscarról távol marad. A négy égtájról érkeznek ide versenyezni, vagy azon kívül bemutatkozni. A világhírnév ajtaja ugyanis itt nyílik.

Bőség és hőség

A május második felében megrendezett Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a tág merítés miatt a filmprogram színesebb és változatosabb, mint Los Angelesben. A velencei mustra a legrégibb, a Los Angelesi Oscar a legismertebb – de Cannes a legnagyobb filmfesztivál a világon. Egyedivé azt teszi, hogy itt a fősodorbeli és alkotói filmek egyaránt bemutatásra kerülnek, még ha esetlegesen versenyen kívül is. A cannes-i fesztivál két nagy egységből áll, amelyeken belül több szekció található: a hivatalos válogatás – a nagyjátékfilmek versenye, az Un Certain Regard- ("egy bizonyos tekintet"-) szekció, a versenyen kívüli nagyjátékfilmek bemutatója, a Cinéfondation, valamint a rövidfilmek versenye – és a fesztivál párhuzamos szekciói (Örök Mozi és Cannes-i Klasszikusok elnevezéssel). Ezekhez társul a "külsős szervezetek" által életre hívott Kritikusok Hete és Rendezők Kéthete. A régóta működő filmvásáron túl – rendezői, filmzene-szerzői és színészi – mesterkurzusokat, "leckéket" szintén tartanak, amik egyedül erre a fesztiválra jellemzőek, amikor a halandó néző olyan megtestesült filmistenek élménybeszámolóján és okításán olvadozhat, mint Oliver Stone, Miloš Forman és Quentin Tarantino, illetve Howard Shore vagy Catherine Deneuve.

A fasiszták "bábáskodása"

A Cannes-i fesztivál születése a fasizmusnak is köszönhető. 1938-ban a velencei mustrán merült fel egy franciaországi szemle gondolata, mert a házigazda fasiszta Olaszország és a náci Németország növekvő nyomást gyakorolt a zsűrire, hogy egy propagandisztikus filmjüket részesítse előnyben. Ezért a francia, angol és amerikai tagok elhagyták a rendezvényt. A szervezők azért szavaztak Cannes-ra, mert a mediterrán nyaralóhely ajánlatában szerepelt a frissen épült, ezerkétszáz fős termű kaszinójuk rendelkezésre-bocsátása. A helyiséget, miután kinőtték, a Croisette-palota váltotta, ma a Fesztivál- és Kongresszusi Palotáé a fő terep.

Az első fesztivál (amin zsűri-elnöknek a film atyját, Louis Lumière-t kérték fel) 1939. szeptember 1-20. közt került megrendezésre. Illetve csak került volna, mert újra a nácik alakították a filmszemle sorsát: a nyitónapon kitört a második világháború. Az első Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1946. szeptember 20. és október 5. között tartották. Bár már – a hollywoodi módszernek köszönhetően – akkortájt is létezett a sztárkultusz, Cannes-ban a filmeket elsősorban a rendezők nevével fémjelzik, ami tulajdonképp a mai napig így van.

Birkabőr-zakó csak külön engedéllyel

Cannes története alatt nem csupán szekciókínálatát (és filmvásárát) gazdagította, de problémákkal és – közéleti, szervezési (különösen az elfogulatlanságot illetően), egyházi és szex- – botrányokkal is szembe kényszerült nézni. A rendezvény 1948-ban és 1950-ben pénzügyi problémák okán elmaradt, 1968-ban a diáklázadás itteni demonstrációja miatt pedig félbeszakadt. Sikamlós malőrjei közül említsük meg az elsőt és az – eleddig – legutolsót: 1954-ben Simone Silva színésznő mutatta meg mellét (Robert Mitchum társaságában), 2006-ban Sophie Marceau. A pucérkodás nem díjazott, szigorú etikett- és öltözködési regulák dívnak, a hölgyeknek nagyestélyiben, a férfiaknak szmokingban illik mutatkozniuk. A szabályok sokat enyhültek, de ez nem volt mindig így: Pablo Picasso 1953-ban csak külön engedéllyel vonulhatott birkabőr-zakóban.

A magyarok bejövetele

A francia filmfieszta krónikája magyar vonatkozásokban gazdag. Filmeseinket elsőként Keleti Márton képviselte 1947-ben (A tanítónő). A legelső magyarországi díjat Páger Antal kapta 1964-ben a Pacsirtában nyújtott alakításáért, első direktori elismerésünket Kósa Ferencnek köszönhetjük (Tízezer nap). Hazánkat legtöbbször Jancsó Miklós és Makk Károly reprezentálta – hét, illetve hat filmmel –, s az idők során számosan részesültek kitüntetésben. Említhetjük Törőcsik Mari elismeréseit, Mészáros Márta nagyjátékfilmes nagydíját, Jancsó, Makk, Enyedi Ildikó, Gaál István és Szabó István honorálásait, vagy újabb díjazottként Antal Nimródot (Kontroll), Mundruczó Kornélt (Delta) és Kocsis Ágnest (Pál Adrienn).

A rövidfilmek tekintetében a kezdetek óta kimagaslóan erős a magyar jelenlét. Bátran nevezhetjük hazai pályának a "kis-mozik" területét, a házigazdák után a második helyezettek vagyunk ötszöri kategória-fődíjunkkal: Nyitány (Vadász János), Küzdők (Jankovics Marcell), Moto Perpetuo (Vajda Béla), Szél (Iványi Marcell) és Eső után (Mészáros Péter).

Reméljük, Cannes-ban még sokszor terem nekünk babér. Vagyis Arany Pálma.