Mindig nagy érdeklődés kíséri a Goethe Intézet filmes programjait, október 4. és 10. között például SZEMREVALÓ - Új filmek Ausztriából, Svájcból és Németországból címmel futnak filmek. Nagy Mártát, a budapesti Goethe Intézet kulturális szakreferensét kérdeztük.

Miként született meg a Szemrevaló ötlete? Ki és mi alapján állította össze a programot?

A Goethe Intézet 1997 óta rendez filmfesztivált a legfrissebb és a legizgalmasabb német filmekből. A fesztiválnak eleinte csak német neve volt, SEHENSWERT, melyet magyarul „érdemes megnézni” mottóval ajánlottunk a nagyközönségnek. Kezdettől fogva nagyon sikeresek voltak a vetítések, melyekhez mindannyiszor vendégek is érkeztek Németországból.
A SZEMREVALÓ név némi ötletelés után 2006-ban született. Azóta bevált márkanévvé vált. A teljes keletkezéstörténet és az összes bemutatott filmek visszakereshetők honlapunk archív oldalán.

A 2012-es fesztivál programja hagyományainkhoz híven a legújabb filmes alkotásokból válogat. Újdonság, hogy idén először az Osztrák Kulturális Fórummal és a Svájci Követséggel közösen állítottuk össze a programot, mely így, egyesített erővel még a megszokottnál is ütősebb és izgalmasabb lett. Ebből is jól látszik, hogy az együttműködést nem csupán a nyelvi közösség indokolja: a bemutatandó új alkotások egyben a három ország közötti intenzív filmes kapcsolatok bizonyítékai is.

A program összeállításakor tematikus és műfaji változatosságra törekedtünk. A középpontban ezúttal tehetséges fiatal rendezők munkái állnak. A változatosság akusztikusan is tapasztalható lesz: a filmekben hol a német különböző variánsait beszélik, így hallhatunk például bécsi, svájci vagy bajor dialektust, hol meg hindit, finnt, olaszt, spanyolt, törököt, angolt és sok más nyelvet. A filmeket mindig eredeti változatban, magyar szinkrontolmácsolással vagy felirattal vetítjük.

 

A művészmozik igen rossz helyzetben vannak mostanában, miközben éppen azok „szellemiségét” testesítik meg a Goethe Intézet hasonló programjai. Megtérülnek az Önök ráfordításai, vagy sokkal inkább egy missziót vállal fel ilyenkor az Intézet az anyagiak megtérülésének reménye nélkül?

 

Nem hiszem, hogy a magas kultúrának piaci értelemben kellene megtérülnie. Hogy csak egy példát mondjak: a filmek vetítéséből bevételünk nem származik, a tudatosan alacsonyan tartott 800 forintos jegyárból származó bevétel a moziknál marad. Ugyanakkor egyetlen játékfilm kétszeri  vetítési joga 500 euró körül van, ehhez járul a szállítás, a tolmácsolás és ha vendég is érkezik, az ő költségei. Ugyanakkor nem is gondolom, hogy a megtérülést forintban vagy euróban kellene mérnünk. A Goethe Intézet feladata, hogy bemutatassa a németországi kultúra aktuális eredményeit és azokat minél több emberhez eljuttassa szerte a világon. Ebben a mondatban két különösen fontos szó van: az egyik a németországi, a másik a világszerte. A mi dolgunk ugyanis, hogy Németországban létrejött művészi alkotásokat mutassunk be, függetlenül attól, hogy hol született vagy milyen útlevéllel bír az alkotójuk. Ennek a küldetésnek igyskszünk megfelelni a világ különböző pontjain működő 150 intézetünk segítségével.

 

Hasonló egyébként a helyzet Németországban és Ausztriában: kevesen látogatják a művészmozikat, ott is veszélybe kerültek a finanszírozás miatt?

 

Nem igazán lehet összehasonlítani a helyzetet. Kétségtelen tény, hogy Németországban, Ausztriában és Svájcban is – ha a SZEMREVALÓ 2012 három szervezőjét nézzük – egyaránt kevesebben járnak moziba, így művészmozikba is. Ugyanakkor a hatékony filmfinanszírozási rendszerek (ld. erről például a „A filmfinanszírozás útjai Németországban” c. cikket a Goethe Intézet honlapján), a kultúra helyszíneinek működtetésébe visszaforgatott adók és a filmek népszerűsítésért rengeteget tevő fesztiválok és médiumok a magyarországinál biztosabb hátteret nyújtanak a filmes világ működéséhez. A német filmszcénát rendkívüli sokszínűség és gazdagság jellemzi, ráadásul ma több német film kerül a mozikba, mint akkor, mikor a mostaninál még hatszor több mozinéző volt.

 

Mennyire ismertek Magyarországon a német nyelvterületen születettek filmjei? Vagy még mindig Wim Wenders testesíti meg a német filmkészítést itthon?

 

A kortárs mozi iránt érdeklődők jól ismerik az új osztrák, svájci és német filmeket. A nagyközönség már kevésbé vette a váltást, sokak leragadtak a régi nagy neveknél. Ugyanakkor az Oscar-díjas „A mások életé”-t és az Oscar-jelölt „Bukás”-t bizonyára a legtöbb moziba járó ismeri. Vannak emellett olyan rendezők, akiknek sok filmje ment nálunk, ennek köszönhetően nálunk szélesebb körökben is ismertek honfitársaiknál. Ilyen például az osztrák Michael Haneke, a német-török Fatih Akin vagy a svájci Markus Imboden. Yasemin Samdereli például tavaly egy pillanat alatt befutott nálunk az „ALMANYA – a török paradicsom” című mozijával.

 

Mióta szervez filmes programokat az Intézet? Az utóbbi években a látogatói számot látva milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

 

Filmfesztiválunk idén 15 éves. Átlagosan minden második szerdán, este 6-tól ingyenmozi van a Goethe Intézetben a Ráday utcában. „Goethe mozi”-sorozatunkban többnyire új német filmeket, időnként rendezői vagy tematikus válogatásokat vetítünk – eredeti nyelven, ha mód van rá, angol felirattal. Október 17-én lesz a 88. vetítésünk. Egyébként éppen egy Wim Wenders-összes fut.

Ebben a 88-ban persze csak az intézet falain belül bemutatott filmek vannak benne. Van ugyanis „Goethe mozi” Győrben, Debrecenben és Pécsett is, ahol elsősorban a középiskolásokat szólítjuk meg. A fiatalok iskolai keretekben készülnek fel a filmekre, melyek mindig telt házzal mennek. Csöppet sem panaszkodhatunk hát, filmes programjaink mindig a lehető legnagyobb sikerrel futnak.

 

Dosszié

A Goethe Intézet dossziéja a német és a magyar filmszakma helyzetét mutatja be: aktuális elemzéseket ad a filmfinanszírozás rendszeréről, a filmes képzés formáiról, a két ország filmművészetének aktuális tendenciáiról. A körképet interjúk és alkotói portrék egészítik ki.

www.goethe.de/filmszakma

Forrás: kultura.hu