A spanyol horrorguru, Jaume Balagueró a REC-filmek után most egy jóval szofisztikáltabb, ám nem kevésbé gonosz pszichothrillert rendezett. Az Amíg alszol az ember legősibb paráira épít, a hangja alapján korántsem félelmetes direktort telefonon értük utol.

Az Amíg alszol egy nagyon különleges film. Hol találtál rá Alberto Marini forgatókönyvére?

Az igazság az, hogy Alberto és én már dolgoztunk együtt úgy tíz évvel ezelőtt, és volt több közös forgatókönyv-projektünk is. Egy nap elküldte nekem a legújabb munkáját, és ez volt az Amíg alszol. Rögtön igent mondtam rá miután elolvastam, és tudtam, hogy ez lesz a következő filmem.

Honnan ered a vonzódásod a bérházak iránt? A REC 1-2. után ismét egy bérházba zárt történetet vittél filmre… 

Ez csupán a véletlen műve. A REC-filmeknél produkciós szempontból volt fontos, hogy egy zárt helyen játszódjon a sztori, mert így sokkal olcsóbban tudtunk dolgozni. Ez egy önmagunk számára felállított korlát volt, ami persze jót tett a feszültségnek is. Az Amíg alszol ezután véletlenül jött, és rögtön éreztem, problémát jelenthet majd, hogy az előző két munkám is egy bérházban játszódott, viszont a forgatókönyv annyira erős volt, hogy ennek ellenére képtelen voltam lemondani róla.

Nehéz volt megtalálni a megfelelő helyet? 

Rengeteg időt töltöttünk a felkutatásával. Barcelonában jelenleg a válság miatt nagyon sok az üresen hagyott bérház, úgyhogy volt miből válogatnunk. Egy különleges, hangulatos helyet kerestünk, és végül megtaláltuk azt, amire szükségünk volt. A forgatáshoz csak az épület külsejét, az előteret és a folyosókat használtuk. A lakásokat már stúdióban építettük meg.

Amikor egy történet ennyire zárt helyen játszódik, az milyen kihívások elé állítja a rendezőt? 

Nem volt ezzel problémánk, ugyanis hiába egy ház adja a helyszínt, sosem volt gondunk a térrel. Az előtér és a folyosók tágasak voltak, a lakásokat pedig mi rendeztük be a stúdióban úgy, hogy az igényeink szerint mozgathassuk a berendezéseket. A szűk teret inkább feszültségkeltéshez használtuk.

Spanyolországban könnyű pénzt szerezni egy filmre, ha az előző mozid nagy siker volt?

Igen, meglepően könnyű. A dolog titka az volt, hogy ugyanazzal a producerrel, és ugyanazzal a produkciós céggel dolgozom, akikkel a REC-mozikat is készítettük. Nekem fontos, hogy mindig ugyanaz a megbízható cég adja a hátteret, ők pedig bíznak abban, hogy újra sikeres filmet forgatok számukra.

A film főszereplője szörnyű tetteket követ el, egy ideig mégis mindenki – legalább részben – szimpatizál vele. Ezt nehéz volt elérni? 

Igen, de pont ez volt az, ami megfogott a forgatókönyvben. A történetet a negatív főhős szemszögéből meséljük el, így akarva-akaratlanul is azonosulásra bírjuk a nézőt. Sokan egy darabig még szimpatizálnak is vele, és ez szerintem a kiváló forgatókönyv és a főszereplő színész, Luis Tosar érdeme, aki jelenleg az egyik legnagyobb sztár Spanyolországban. Már a könyv elolvasása után tudtam, hogy rá lesz szükségem, mivel tud kedves és sármos lenni, ugyanakkor tökéletesen képes megmutatni a sötét oldalát is.

A női főszereplőd, Marta Etura mintha szándékosan pont az ellentettje volna… 

Marta is egy nagyon híres színésznő mifelénk. Amikor Marta mosolyog, felragyog körülötte a világ, és nekem pont erre a tulajdonságára volt szükségem.

Luis nem félt attól, hogy egy ilyen beteges szerep esetleg árthat az image-ének? 

Pont azt szeretem benne, hogy a figurái a létező legszélesebb skálán mozognak. Ő inkább kihívásként élte meg a dolgot.

Még soha nem kaptál ajánlatot Hollywoodból egy amerikai filmre? 

Dehogynem. Rendszeresen kapok forgatókönyveket. Még nem találtam meg köztük az igazit. Rengeteg remake-re és folytatásra kérnek fel, de van egy olyan gyanúm, hogy ugyanezeket a forgatókönyveket küldözgetik az összes általuk tehetségesnek talált, fiatal európai rendezőnek.

Mit gondolsz a REC amerikai remake-jéről, a Karanténról? 

Nem láttam. Nem akartam megnézni. Nagyon örülök, hogy remake-et készítettek a filmemből, de jobbnak láttam, ha távol maradok tőle.

És a társrendeződ, Paco Plaza látta az amerikai változatot? 

Nem, ő sem nézte meg.

Igaz az, hogy a legviccesebb forgatások mindig a horrorfilmek forgatásai? 

Igen, abszolút. Sok színész és statiszta van ilyenkor beöltözve, és mindenki azzal szórakozik, hogy megijessze a másikat. Van művér, protézisek meg mindenféle… Egy horror forgatásán képtelenség unatkozni.

Mi volt az utolsó igazán jó horrorfilm, amit láttál? 

Azt hiszem a V/H/S című film, amit pár hete láttam. Ez is egy amolyan „found footage” sztori, és bár ez a talált felvétel dolog már kezd kissé elcsépelt lenni, itt mégis nagyon jól működik. Rendkívül ijesztő cucc, minden horrorrajongónak csak ajánlani tudom.