Viccelhetnénk azzal, hogy az osztrák Michael Haneke elkészítette Szabó István Szerelmesfilmjének francia remake-jét, de a Cannes-ban Arany Pálmával díjazott Amour (Szerelem) nem vicces film, sőt Michael Haneke életműve sem kifejezetten mulatságos.

Talán kissé meglepő, hogy a gyakran provokatív témákat boncolgató osztrák rendező ezúttal az öregkori szerelmet választotta filmje alapmotívumaként, ráadásul a máskor gyakran kegyetlen élességgel dolgozó Haneke (Furcsa játék, Rejtély, A fehér szalag) most szokatlan gyengédséggel ábrázolja hőseit. Georges és Anne a nyolcvanas éveikben járó művelt házaspár, tisztes, viszonylagos jómódban élő polgárok, akiknek megadatott, hogy egymáshoz öregedjenek, ám egy napon bekövetkezik az, amitől mind a ketten rettegtek: az asszony két egymást követő szélütésben megbénul és lassan, de biztosan magatehetetlenné válik. Férje mindent megtesz, ami emberileg csak lehetséges, hogy egyrészt ellássa feleségét, másrészt, hogy biztosítsa számára legalább a minimális méltóságot, ám a helyzet egy ponton túl már ezt sem engedi meg.

Jean-Louis Trintignant, a XX. század talán legjobb és legszimpatikusabb színésze majd’ egy évtizedes szünet után állt ismét a kamera elé egy igazán embert próbáló szerep kedvéért, de valójában Emanuelle Riva (Szerelmem, Hiroshima) az, akinek a legtöbbet kell nyújtania a mindenki számára teherré váló, lassan élettelen tárggyá degradálódott, mégis mindvégig büszke feleség szerepében.

francia-német-osztrák filmdráma, 127 perc, 2012 [16 éven aluliak számára nem ajánlott]
 

Georges és Anna nyugalmazott, nyolcvanas éveikben járó zenetanárok. Amikor az asszony agyvérzést kap és magatehetetlenné válik, az új helyzet próbára teszi a szerelmüket.
 

rendező:
Michael Haneke
 

színész:
Jean-Louis Trintignant
Emmanuelle Riva
Isabelle Huppert
Rita Blanco
William Shimell
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2012. november 1.