"Varázslatosabbá kell tenni a moziélményt, hogy az új nemzedékek is szívesen járjanak filmszínházba” – Peter Jackson ezzel vezette fel A hobbit első darabját a film új-zélandi díszbemutatója előtt november végén.
 

A rendező tényleg mindent bedobott, hogy lenyűgözze a (nem csak a fiatal) nézőket, értsd: a végletekig kihasználta a digitális technológia adta lehetőségeket a tökéletes hatás érdekében. Persze könnyű annak a hogyanra koncentrálni, és belebonyolódni a részletekbe (ami néhány kiválasztott moziban 48 képkocka/másodperc sebességet jelent a szokásos 24-gyel szemben), aki otthonosan mozog Tolkien fantáziavilágában – és ki más lehetne jobban képben, mint A Gyűrűk Ura-trilógia író-rendezője?

Jackson – aki előtt a kilencvenes évek közepén tárultak ki a filmvilág vaskapui, vagyis nyíltak meg a producerek pénztárcái, miután megrendezte a közel sem tolkieni szférákban mozgó Mennyei teremtményeket – a 2000-es évek elején gyors egymásutánban forgatta le az évtized egyik legjobb filmbizniszének kikiáltott, és sok-sok díjjal jutalmazott A Gyűrűk Ura-sorozatot, aztán jött a King Kong és egyéb nyalánkságok. Most pedig itt A hobbit, ami azért landolt végül Jacksonnál, mert Guillermo del Toro két év előkészítés után passzolta a lehetőséget.

Tolkien első, gyerekeknek szánt regényét (aminek a folytatásaként, kiadói ösztönzésre írta meg később A Gyűrűk Urát) az új-zélandi rendező három részben dolgozza fel. Az első kettő a könyv cselekményét követi, a befejező rész pedig a „nagy mű” sztoriját köti majd össze A hobbitéval – vagyis nagyjából hat évtizedet ölel át a trilógia. Hősünk Zsákos Bilbó (Martin Freeman), aki A Gyűrűk Urából ismert Szürke Gandalf (Ian McKellen) oldalán indul nem éppen hétköznapi utazásra…