Elhunyt egy közeli hozzátartozója? Ne csüggedjen! Néhány hétre béreljen valakit az Alpok társaságtól, aki a kezdeti nehéz időkben helyettesíti elveszített apját, anyját, lányát stb., és segít feldolgozni a veszteséget.
Ebbe az első blikkre abszurd alaphelyzetbe csomagolva mesél Giorgos Lanthimos korunk társadalmáról, az emberi kapcsolatok sekélyességéről, önazonosságról és (na még egy divatos jelenség!) az elidegenedésről. Mentségére legyen mondva, a vállalását legalább következetesen végigviszi, és a nézőre hagyja a válaszokat.
Lanthimos eddigi munkásságának megítélése nem egyértelmű. A Kynodontas című mozija körüli felhajtást sokan nem értették – az angolul Dogtooth címmel fesztiváloztatott darab, miután 2009-ben elnyerte a fődíjat az Un Certain Regard szekcióban Cannes-ban, két évvel később a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenghetett (ami végül Susanne Biernél landolt az Egy jobb világért). Hasonlóan vegyes fogadtatásban részesült legújabb munkája, a szintén Efthymis Filippou-val közösen írt, ugyancsak húsbavágó témát boncolgató, egyetemes filozófiai, egzisztenciális és társadalmi kérdésekre reflektáló Alpok is, amit tavaly a Velencei Filmfesztiválon a forgatókönyvéért méltattak, de esélyes volt az Arany Oroszlánra is.
Ki tudja, hogy a Lanthimos köré szórt dicsfény mennyire szól a (film)világ Görögországgal szembeni szolidaritásáról – a kérdésre a választ valószínűleg majd az idő adja meg. Ha ügyesen játszik a lapokkal, az író-rendezőnek megvan rá az esélye, hogy előbb-utóbb valóban egy nagyformátumú, szuverén, világteremtő alkotót üdvözöljünk benne – de nekünk egyelőre nem elég meggyőző.
Ebbe az első blikkre abszurd alaphelyzetbe csomagolva mesél Giorgos Lanthimos korunk társadalmáról, az emberi kapcsolatok sekélyességéről, önazonosságról és (na még egy divatos jelenség!) az elidegenedésről. Mentségére legyen mondva, a vállalását legalább következetesen végigviszi, és a nézőre hagyja a válaszokat.
Lanthimos eddigi munkásságának megítélése nem egyértelmű. A Kynodontas című mozija körüli felhajtást sokan nem értették – az angolul Dogtooth címmel fesztiváloztatott darab, miután 2009-ben elnyerte a fődíjat az Un Certain Regard szekcióban Cannes-ban, két évvel később a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért versenghetett (ami végül Susanne Biernél landolt az Egy jobb világért). Hasonlóan vegyes fogadtatásban részesült legújabb munkája, a szintén Efthymis Filippou-val közösen írt, ugyancsak húsbavágó témát boncolgató, egyetemes filozófiai, egzisztenciális és társadalmi kérdésekre reflektáló Alpok is, amit tavaly a Velencei Filmfesztiválon a forgatókönyvéért méltattak, de esélyes volt az Arany Oroszlánra is.
Ki tudja, hogy a Lanthimos köré szórt dicsfény mennyire szól a (film)világ Görögországgal szembeni szolidaritásáról – a kérdésre a választ valószínűleg majd az idő adja meg. Ha ügyesen játszik a lapokkal, az író-rendezőnek megvan rá az esélye, hogy előbb-utóbb valóban egy nagyformátumú, szuverén, világteremtő alkotót üdvözöljünk benne – de nekünk egyelőre nem elég meggyőző.
Alpeis görög filmdráma, 93 perc, 2011 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Egy furcsa csoport, furcsa szabályrendszerrel. Üdv a görög Harcosok klubjában!
rendező: Giorgos Lanthimos
színész: Aris Servetalis, Johnny Vekris, Stavros Psyllakis
Forgalmazza: Vertigo Média
Bemutató: 2012. december 13.
Egy furcsa csoport, furcsa szabályrendszerrel. Üdv a görög Harcosok klubjában!
rendező: Giorgos Lanthimos
színész: Aris Servetalis, Johnny Vekris, Stavros Psyllakis
Forgalmazza: Vertigo Média
Bemutató: 2012. december 13.
Linkek
0 megjegyzés