A francia vígjátékok még akkor is szórakoztatóak és élvezhetők, ha nem az aktuális termés legjavát képviselik és/vagy nem vonultatnak fel nagy sztárokat – mint az idei Francia Filmtavasz egyik legszínesebb darabja az eddig kizárólag tévésorozatok körül ügyködő Nicolas Cuche romantikus vígjátéka.

Minden vígjátékhoz kell egy balek, egy peches pasas, és ez itt Julien, aki foglalkozását tekintve párterapeuta, és a munkájában valóban sikeres, ám a magánélete kész csődtömeg. Ugyanis minden barátnőjére balszerencsét hoz, amiről leégett fenekek, betört orrok és allergiás ajkak tanúskodnak. Csakhogy van egy lány, a szép szőke Joanna (Virginie Efira, aki úgy néz ki, mint egy európai Katherine Heigl), a fiatal formatervező – mert egy rendes romkom célközönségének divatos szakmák kellenek –, aki éppen fontos megbízás elé néz tenyérbe mászó főnöke oldalán. Az átok azonban most is fog, Joanna szépen felfelé ívelő karrierje és egészsége is hamar veszélybe kerül. De mit lehet ilyenkor tenni? Az Életem szerelme nem a kifinomult szórakoztatásra törekszik, és bár egyes karakterei harsányak, nem vulgáris, valahol középtájon mozog… És pont ez szerethető benne, no meg François-Xavier Demaison alakítása. Ennek fényében bocsánatos bűnnek számít az Így jártam anyátokkal egyik epizódjának, az Apádra ütök egy fontos jelenetének és A kabalapasi alapmotívumának koppintása, illetve a műbráner formájúra tervezett új csodakocsi.

La chance de ma vie belga-francia romantikus vígjáték, 87 perc, 2010 [12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott]
Julien Monnier-nak van egy komoly gondja. Hiába ragyogó házassági tanácsadó, nem sikerül két hétnél tovább megtartania egy nőt.
rendező: Nicolas Cuche
színész: Virginie Efira, François-Xavier Demaison, Armelle Deutsch
Forgalmazza: Anjou Lafayette
Bemutató: 2012. december 13.